A játék, tényleg játék maradjon!
A Szerencsejáték Zrt. edukációs filmekkel hívja fel a figyelmet a szerencsejáték-függőség veszélyeire annak érdekében, hogy a szerencsejáték továbbra is valódi élményt nyújtó játék maradhasson. A Maradjon játék! elnevezésű ernyőprogramja keretében szorosan együttműködik szakmai szervezetekkel, elősegítheti a játékfüggőség megelőzését, valamint kezelését. A társaság évek óta együttműködik a Magyar Ökumenikus Segélyszervezettel. Több mint 10 éve hozta létre a „Játék Határokkal” elnevezésű programot, amelynek keretében általános iskolás gyermekek részére prevenciós előadásokat tartanak szerencsejáték- függőség témakörben. A szervezet segítséget nyújt függőségben élő felnőttek és hozzátartozóik számára.
A Magyar Ökumenikus Segélyszervezetet évente mintegy 500 új kliens keresi fel. Gyakori, hogy nem maga az érintett, hanem valamelyik családtagja kér segítséget az országban elérhető hálózatok egyikén. András története is hasonlóan kezdődött, hosszú időn keresztül játszott, nagy tételben. Csak akkor érezte jól magát, ha fogadott.
Hogyan alakult ki a játékfüggőség?
1998-1999 környékén kezdtem el sporteseményekre fogadni, de ekkor még csak kis tétekkel. Aztán a munkám miatt a fővárosba költöztem és egyre többet játszottam. Először csak kisebb összegekben, majd egyre több és több pénzt játszottam el. Volt, hogy akár havonta 120-130 ezer forintot, így sajnos a fizetésem nagy részét. Kénytelen voltam hitelt kérni, persze a családom eleinte nem tudott semmiről. De ez nem tartott sokáig, és amikor mindez kiderült, akkor a feleségemmel együtt elköltöztünk a fővárosból. Egy darabig nem kerestem a szerencsejátékokat, aztán ismét kezdődött minden előről. A fizetésem egy részéből vonták a hitelek törlesztését, a másik felét pedig eljátszottam.
Végül aztán segítséget kértek. Hogyan találta meg az Ökumenikus Segélyszervezetet?
A családom és a feleségem előtt sokáig titkoltam a szenvedélybetegségemet, de amikor lebuktam akkor már nem volt mit tenni. Fontos számomra a család ezért tudtam, hogy mindent meg fogok tenni azért, hogy ne veszítsem el őket. A feleségem kereste meg az Ökumenikus Segélyszervezetet és elkezdtünk együtt járni a kezelésekre.
Mennyire volt nehéz a leszokás? Voltak elvonási tünetek, hasonlóan ahhoz, amikor valaki alkohol betegségben szenved vagy dohányzásról szeretne leszokni?
Vannak elvonási tünetek. A legsúlyosabb esetekben fél évre is be kell feküdni rehabilitációra, és akkor még ugyanennyi idő kint is a gyógyulás. Késztetés, izgalom, sóvárgás a játék után. Gyógyszeres kezelést, súlyosabb esetben rehabilitációs otthont javasolnak a szakemberek. Emellett csoportos és egyéni foglalkozásokat is tartanak. Senkinek nem könnyű a leszokás. Azonban a támogató családi környezet sokat segít. Mellettem végig ott volt a párom, aki szintén részt vett a terápiákon, hogy minél hatékonyabban tudjon segíteni.
Mennyi ideig tartott a gyógyulás?
Nekem gyorsan ment, mert a családom ezer százalékban támogatott engem, de ez mindenkinél változó. És fontos volt az is, hogy beismertem a függőséget és elhatároztam, hogy meg szeretnék gyógyulni. A kezelések során az Ökumenikus Segélyszervezet szakemberével sokat beszélgettem, amelyekre a feleségem is elkísért. Emellett addiktológiára is jártam, kétheti rendszerességgel.
Mivel foglalkozik most, hogyan érzi magát?
Irodai munkát végzek, ahol a kollégáknak nem tűnt fel semmi. Új hobbit találtam magamnak, imádok kertészkedni és sportolni. A felségemmel sokat sétálunk, kirándulunk. Ezen kívül pedig önkéntes munkát végzek a Segélyszervezetnél.
A segítségről Bacza Barbara központvezetővel beszélgettünk: „A Játék határokkal program 2012-ben jött létre a Szerencsejáték Zrt. és a Magyar Ökumenikus Segélyszervezet együttműködésében. A megelőző és segítő programok két nagy csoportba sorolhatók, melyek közül az egyikkel a szervezet a gyerekeket célozta meg. Ennek során prevenciós foglalkozásokat tartanak iskolákban és tanodákban a szerencsejáték-függőség témakörében.
A program másik csoportjába azok a szolgálatások tartoznak, amelyek szakemberek irányításával segítséget nyújtanak a függőségben élő felnőttek részére. A segítséget kérő, függőségben szenvedőknek lehetőségük van egyéni konzultációra, illetve önsegítő csoportokba is bekapcsolódhatnak.
A „Játék határokkal” ernyőprogram Információs Pontjait telefonon és személyesen is fel lehet keresni. A szakemberek olyan kérdéseket tesznek fel az érintetteknek, amelyből kiderül, hogy mióta függő, hogyan érzi magát, vannak-e önkárosító gondolatai, mennyit játszik el, a család tud-e a szenvedélyéről, van-e más függősége. Ezután a szakemberek felmérik, hogy pszichológus vagy pszichiáteri kezelésre van-e szüksége az érintettnek, az eset súlyosságától függően pedig kórházi kezelést is javasolhatnak. A segítséghez természetesen mindenki ingyenesen juthat hozzá.”