Kutatások

• a lakosságnak évek óta közel azonos aránya, néhány százalékuk mutatja a szerencsejáték-függőség jeleit
• a szerencsejáték-függőség gyakran együtt jár más típusú függőséggel
• a nyerési esélyekkel kapcsolatos tévhitek jellemzőbbek a játékfüggőség jeleit mutató vagy potenciálisan problémás válaszadókra
• a szerencsejáték-függőségről való tájékozódás legfontosabb forrása az internet, de a különböző szakirodalmak (könyvek, újságok), a barátok, rokonok, ismerősök, a lottózókban fellelhető információk, valamint a Szerencsejáték Zrt. weboldala is fontos forrásnak tekinthetők
• a függőségben érintettek jelentős része nem ismeri fel, hogy problémája van a játékkal
• a megkérdezettek nagyobb része úgy gondolja, hogy a szerencsejáték-használati probléma megszüntethető, de relatív többségük úgy gondolja, hogy csak szakember segítségével szüntethető meg
• a függőség kialakulásában az érintett emberé a felelősség a válaszadók jelentős többsége szerint, bár a játékhasználat szempontjából problémás válaszadók a nem érintetteknél nagyobb arányban okolnak külső tényezőket
• a probléma kezelésének finanszírozását is nagyobbrészt a játékfüggő feladatának gondolják, másodsorban az államénak, valamint a Szerencsejáték Zrt-nek; a függőségben érintettek a többiekhez képest kisebb arányban vélik úgy, hogy magának a játékfüggőnek kéne finanszíroznia azt
• a megkérdezettek túlnyomó többsége helyesen tudja a szerencsejáték törvényes korhatárát.

Az eredmények részletei alább olvashatók.

A szerencsejáték-függőségi kockázatokat mutató csoportra az átlag népességnél nagyobb mértékben jellemző a rendszeres dohányzás és az alkoholfogyasztás, valamint a nyugtató/szorongásoldó.

Ugyancsak magasabb arányban és gyakrabban élnek más, függőséget okozni képes élvezetei cikkekkel, legyenek azok legálisak vagy illegálisak.

Érzékelhető, hogy mind a potenciálisan problémás játékosok körében, de különösen a játékfüggőséget mutatók körében magas azok aránya, akik olyan téves elképzelésekkel rendelkeznek a játékok kapcsán, amik megmagyarázzák azt, hogy miért becsülik meg rosszul saját nyerési esélyeiket. Az egyik ilyen tévhit, hogy ha az illető egymás után többször veszít, akkor nagyobb valószínűséggel fog nyerni: a játékfüggők 46%-a egyetért ezzel az állítással (és a potenciálisan problémás játékosoknak is 22% így gondolja). A másik tévhit, hogy többet nyerhetnek, ha valamilyen szisztéma szerint játszanak: ezzel a szerencsejáték függőknek összességében az 44%-a egyetért, de még a potenciálisan problémás játékosoknak is 34%-a teljes mértékben vagy inkább egyetért.

Azon potenciálisan problémás játékosok körében, akik tájékozódtak valaha a játékszenvedélyről vagy annak kezelési lehetőségeiről, a tájékozódás forrása tekintetében az első négy helyezett az internet, a szakirodalmak, a barátok, kollégák, ismerősök, valamint a Szerencsejáték Zrt. internetes oldala.

Jól jelzi a felismerés és a játékfüggőségből való kiút nehézségét, hogy az érintetteknek önképük szerint gyakran nincs problémájuk a játékkal, nem érzik úgy, hogy segítségre lenne szükségük, vagy hogy a játékszenvedélyük káros mértékű lenne. A kutatási adatok szerint a PGSI alapján potenciálisan problémás játékosok négyötöde úgy gondolja, hogy nincs játékszenvedélye, ezért nem is kért segítséget. A kifejezetten függőséget mutatók esetében ez az arány szintén nagyon magas: körülbelül a felük tagadja, hogy játékszenvedélye túlzó.

A szerencsejáték-függőség tekintetében a lakosságot reprezentáló megkérdezettek relatív többsége (42%) úgy gondolja, hogy ez egy olyan állapot, amit meg lehet szüntetni, de ehhez szakember segítségére van szükség. Negyedük azt gondolja, hogy szakember bevonása nélkül is lehetséges a megszüntetése, csupán 15%-uk gondolja úgy, hogy megszüntetni nem lehet, csak kismértékben javítani rajta. Ezzel szemben a szerencsejáték-függőséget mutató válaszadók körében a harmaduknál is kevesebb (29%) gondolja úgy, hogy ezt az állapotot szakember bevonásával meg lehet szüntetni, 26%-uk szerint ehhez szakemberre sincs szükség, 21%-uk pedig azt gondolja, hogy csak kismértékű javulás érhető el, megszüntetni nem lehet a játékfüggőséget.

Az egyes tényezőknek a szerencsejáték-függőség kialakulásában játszott szerepüket tekintve a lakossági válaszadók legnagyobb része elsősorban az adott játékos gyengeségét, az akaraterő hiányát jelölte meg legfőbb okként. A szerencsejáték-függőséget mutató válaszadók körében megfigyelhető, hogy a minta többi részénél kisebb arányban gondolják azt, hogy a játékos akaraterőhiányára lenne visszavezethető a függőség kialakulása.

A megkérdezettek egyértelmű többsége magának a játékszenvedélynek a kialakulásáért inkább az egyént, azaz a szerencsejátékost érzi felelősnek, kisebb arányban az otthonról hozott mintát, a közeget, míg a játékostársak felelősségének kérdésében már megosztottak. Ellenben a játékszervezőt és az államot érzékelhetően kisebb arányban érzik felelősnek a válaszadók, azaz kialakulásáért nem őket okolják elsősorban. A PGSI alapján kifejezetten függőséget mutatók csoportja azonban a többi megkérdezettnél valamivel magasabb arányban gondolja úgy, hogy a játékszenvedély kialakulásáért az otthonról hozott minta, a játékostársak, a játékszervező, valamint az állam is felelős, de az egyén felelősségét hangsúlyozó érték még náluk is elég markáns.

A 2023-as kutatásból az derült ki, hogy a már kialakult játékszenvedéllyel kapcsolatban a válaszadók többsége szerint a szervezett segítségnyújtást a játékfüggőségben érintett játékosnak kell finanszíroznia (1. helyezett válasz). Az államot vagy az állami egészségügyi intézményeket, illetve a Szerencsejáték Zrt.-t hasonló arányban jelölték meg a megkérdezettek (2. hely), negyedük pedig azt a szerencsejáték szervezőt, akinek játékában a játékos részt vesz (3. hely). A szerencsejátékfüggőséget mutatók válaszai ebben is eltérnek a minta többi részétől: kisebb felelősséget tulajdonítanak a szervezett segítségnyújtás tekintetében magának a játékosnak, ugyanakkor magasabb arányban gondolják azt, hogy az senkinek nem a feladata.

A válaszadók túlnyomó többsége pontosan ismeri a szerencsejáték törvényes korhatárát (18 év). Ez az arány 15-17 évesek körében valamivel alacsonyabb, de a többség ebben a korcsoportban is ismeri a szerencsejáték törvényes korhatárát.

A legfiatalabbakat leszámítva a szerencsejátékosok körében vizsgált demográfiai csoportok mindegyikére igaz, hogy legjellemzőbb első szerencsejátékuk az Ötöslottó volt, azaz egy olyan játék, ami alacsony kockázati besorolású és a játék jellegéből, ritmusából (a sorsolások gyakoriságából) fakadóan kevéssé képes játékfüggőséget okozni. A teljes válaszadói mintához képest a 18-29 évesek körében jóval magasabb azok aránya, akik a Kaparós sorsjegyet említették, mint első szerencsejátékot, amit játszottak. Az említett 18-29 éves korcsoporton belül a második legmagasabb említéssel rendelkező játék az Ötöslottó, melyet kis lemaradással a Tippmix követ.

• A PGSI kapcsán vizsgált, szerencsejátszáshoz kapcsolható események közül a teljes minta válaszadóinál a relatíve legjellemzőbben (így is csak egy kisebbségüknél) fordult elő, hogy veszteség esetén újra játszottak, hogy visszanyerjék a pénzt. A legkevésbé jellemző a játékhoz szükséges pénz kölcsönkérése volt a kutatást megelőző 12 hónap során.
• A szerencsejáték-függők nagyjából háromnegyedére jellemző, hogy pénzt kértek kölcsön azért, hogy szerencsejátékot játszhassanak. A játékra fordított összegek legjellemzőbb forrásai a háztartási kassza, a rokonok és családtagok köre, valamint a saját korábbi megtakarítás.
• A szerencsejáték problémákkal érintettekre leginkább a lelkiismeret-furdalás, az adósság és az egészségügyi problémák jellemzőek a vizsgált negatív következmények közül.

• A szerencsejátékkal játszók elsőként kipróbált játéka döntő többségben az Ötöslottó volt, de jelentős még a kaparós sorsjegy aránya is.
• A szerencsejátékok fiatalabb korban történő kipróbálása jellemzőbb a férfiakra.
• Az Ötöslottó játékosok jellemzően idősebbek, míg a sportfogadást és online fogadást játszók a fiatalabb korosztályok tagjaiból kerülnek ki.
• A szerencsejáték függőkre a többi szerencsejátékosoknál jóval nagyobb mértékben jellemző a rendszeres dohányzás, a szerencsejátékhoz alkohol (vagy kábítószer) fogyasztás, az a jellemző, hogy van szerencsejáték problémákkal küzdő családtagjuk, és olyan lelki eredetű késztetések is gyakoribbak, mint a nehéz élethelyzet generálta játszási hajlam.
• A szerencsejáték függőségben érintett válaszadók 8 százaléka kért csak segítséget a múltban játékszenvedélyével kapcsolatban, de ebben az esetben is leginkább csak egy másik, játékszenvedéllyel küzdő ismerős véleményét kérték csak ki. A segítségkérés alacsony aránya és a szakemberek megkeresésének kerülése mutatja, hogy milyen gyakori, hogy a túlzott játékszenvedéllyel érintett válaszadók nem tartják komoly problémának a függőségüket.

• A legnépszerűbb játékok a Szerencsejáték Zrt. játékai, azon belül a lottójátékok, illetve a kaparós sorsjegyek, valamint a Tippmix. A nem problémás szerencsejátékosok többsége számára az Ötöslottó számít kedvencnek, míg a problémás szerencsejátékosok között jóval gyakoribbak az alternatív lehetőségek, úgy mint a kártyajátékok, élő kaszinó, nyerő automaták, stb.
• A túlzott mértékű játékszenvedéllyel kapcsolatban a tájékozódás legfontosabb eszköze az internet. A Szerencsejáték Zrt. felelős játékszervezési tevékenységének eredményességét mutatja, hogy minden harmadik tájékozódó a Társaság internetes oldaláról (is) szerezte információit.
• A PGSI faktorok közül egyértelműen az a tétel számít leggyakoribbnak miszerint az elveszített pénzt a játékosok vissza szeretnék nyerni, ezért újra szerencsejátékozni kezdenek. Bár még ez is a teljes mintának csak egy töredékére jellemző. A PGSI válaszai közül a relatíve gyakoribb válaszok közé tartozott még a túlzott költekezés, és a szerencsejátékokkal kapcsolatos bűntudat.
• A szerencsejátékosok jellemzően a húszas éveik elején kezdtek el játszani. A túlzott szerencsejátékozásban érintettek fiatalabb korukban kezdenek játszani azoknál, akik számára a szerencsejáték megmarad problémamentes szórakozásnak.