Új év, új én – idén már tényleg!

Január elsején a legtöbben szentül hisszük, hogy fogadalmakkal jobb évünk lesz, és rendre olyan célokat tűzünk ki, amikkel magasra tesszük a mércét, így nem csoda, ha már februárban kissé szégyenkezve gondolunk vissza rájuk, és már az év második hónapjában beletörődünk, hogy ez sem lesz az a bizonyos év. Pedig tartani magunkat a vállalásainkhoz nem is annyira nehéz, ha reális célokat tűzünk ki magunk elé. Van egy fogadalom, ami nem kerülhet a „majd jövőre” fiókba: a tudatos játék.

Miért? Mert az egészséges élet nem áll meg a salátánál és a futócipőnél. Ha a testednek jár a törődés, a figyelmednek miért ne? A játék – legyen az online, offline, kaparós vagy konzol – akkor élvezhető, ha csupán játék marad, nem pedig életvezetési probléma. Ehhez viszont határokat kell húzni. Felnőtteknek felnőttként, gyerekeknek pedig felelős szülőként.

Befektetés a jövőbe

A gyerekekre és fiatalokra ma már számtalan csatornán keresztül ömlik a dopamin-cunami, a képernyő- és játékfüggőség kialakulásának lehetősége még sosem volt ennyire könnyű, éppen ezért fontos, hogy szülőként még időben közbelépjünk és a határok meghúzásával segítsük őket abban, hogy megtalálják az egyensúlyt az analóg és a digitális világ között, ezzel elkerülve a viselkedési zavarok kialakulását a jövőben. A képernyőidőt érdemes közösen átbeszélni és megállapítani ennek idejét, aminek betartásában már applikációk is segítik a szülőket. Az sem mindegy, milyen tartalommal üti el a képernyőidőt, így szülőként maximális figyelmet kell szentelnünk arra, hogy a szerencsejáték-függőség kapudrogjának számító, a játékon belüli vásárlásokat nyújtó appokat és oldalakat zárjuk ki a látókörükből. További tippeket a maradjonjatek.hu oldalon is olvashatunk, például itt.

Önmagunk védelme

Ha nincs gyerekzár, marad az önkorlátozás. Képernyő? Időzár. Szerencsejáték? Limit. Időlimitek, költési keretek, figyelmeztetések – szupererő a játékfüggőség kialakulásával szemben, hiszen a tudatos játék nem azt jelenti, hogy soha nem játszunk, hanem azt, hogy mi irányítunk, és nem a játék. Az új év pedig remek alkalom arra, hogy a rutin helyett a megfontoltság és tervezhetőség vezesse a játékot. Mennyit szánunk a játékra? Mennyit engedünk magunknak veszíteni? Mennyi időt szeretnénk játékkal tölteni? Naponta, hetente vagy éppen havonta? Ezeket már mind-mind be lehet állítani és a játékunkat ésszerű keretek közé szorítani.

Ha elszaladt a ló

Négy lába van, mégis megbotlik – szokták mondani, ebben az esetben pedig a felismerés a legnagyobb erő. Ha a játékfogyasztásunk túlcsúszott az elfogadható kereteken, jöhet az önkizárás. A játékszenvedély elhagyása sokszor nem az akaraterőn múlik. De a döntés, hogy segítséget kérünk, igen. A túlzott játék nemcsak a mindennapokat torzíthatja, hanem a kapcsolatainkat, a teljesítményünket és az önbizalmunkat is. A változás viszont lehetőséget ad arra, hogy új élményeket fedezzünk fel, valódi kapcsolatokat építsünk, és új célokat érjünk el. A ráébredés bátorság, az elhatározás a felhagyással pedig erő. A segítség pedig karnyújtásnyira van. Ingyenes Segélytelefon, ahol szakemberek segítenek, teljesen anonim módon. Ha személyes támogatás kell, ott vannak az Információs Pontok országszerte, ahol tanácsadás és csoportfoglalkozás vár – ítélkezés nélkül, emberi hangon. Mert néha a legnagyobb erő az, ha kimondod: „Segítség kell.”

Az újévi fogadalom nem arról szól, hogy tökéletesek legyünk, hanem arról, hogy észrevegyük, amikor elcsúszunk, és visszatérjünk. A játék pedig maradjon az, amiért szeretjük: szórakozás, élmény, kikapcsolódás – nem kényszer.