Amikor egy családtagunk vagy közeli ismerősünk szerencsejáték-függőséggel küzd, természetes, hogy segíteni szeretnénk neki. Azonban ez nem mindig egyszerű. Sokszor maguk a hozzátartozók sem veszik észre azonnal a problémát, vagy ha mégis, hajlamosak arra, hogy a helyzetet enyhébbnek ítéljék meg, magyarázatokat keressenek, reménykedjenek a spontán megoldásban.
Ez teljesen érthető – a család számára fontos a harmónia és a biztonság érzése, ezért sokszor nehéz szembenézni azzal, hogy komoly baj van.
A szerencsejáték-függőség felismerése és elfogadása hosszú folyamat, amely nem egyik napról a másikra történik. Ahogy a játékos, úgy a család is egyfajta önvédelmi mechanizmussal reagálhat: hozzászokik a problémás viselkedéshez, reménykedik az ígéretekben, és igyekszik elhárítani a külső figyelmeztető jeleket. Ebben sokszor a társadalmi megítéléstől való félelem is szerepet játszik – mit gondolnak a rokonok, a szomszédok, a munkatársak? Ezek a tényezők hátráltathatják, illetve késleltethetik a valódi segítségkérést.
