A gyerek első influenszere a szülő
Miközben a gyerekek számára a klasszikus függőségek továbbra is tiltott terepnek számítanak, az azonnali jutalmazás élményével már egészen fiatalon találkoznak, például a közösségi médiában vagy az online játékokban. A szakemberek szerint a legerősebb védőhálót ma is ugyanazok a dolgok jelentik: a hiteles szülői minta, a közösen megélt élmények és annak megtanítása, hogy az igazi öröm nem mindig azonnal érkezik.
A szülőknek ma talán nehezebb dolguk van, mint valaha. Miközben a klasszikus veszélyforrások – mint az alkohol, a dohányzás vagy a szerencsejáték – továbbra is jelen vannak, megjelent egy új kihívás is: a gyerekek zsebében ott lapul egy eszköz, amely folyamatos ingereket, gyors örömélményeket kínál, szinte korlátlanul. Nem véletlen, hogy egyre többet beszélünk a függőségek megelőzéséről már gyermekkorban. A jó hír, hogy a megelőzés nem bonyolult pszichológiai módszerrel kezdődik, sokkal inkább a hétköznapokban, vagyis a családi mintákkal és a közösen eltöltött idővel vehetjük elejét a bajnak. A szakemberek szerint az egyik legerősebb védőfaktor a szülői példamutatás, a gyerekek ugyanis elsősorban nem azt követik, amit mondunk nekik, hanem azt, amit látnak – rajtunk, szülőkön. Ha egy szülő folyamatosan a telefonját nézi, munka után az online világba menekül vagy éppen nem tud elszakadni a saját megszokott rutinjaitól, akkor nehéz hitelesen arra nevelni a gyermeket, hogy ő tudatosan használja a digitális eszközöket. A függőségkutatók szerint a szülői viselkedés ezen a téren térképként szolgál a gyerek számára.
Ugyanilyen fontos, hogy a gyerekek megtanuljanak örömöt találni az offline világban is. A mai digitális környezet az azonnali jutalmazásra épül: egy videó, egy játék vagy egy értesítés pillanatok alatt sikerélményt ad. Az élet azonban nem mindig működik ilyen gyorsan. A sportban, a tanulásban vagy az emberi kapcsolatokban időre, kitartásra és türelemre van szükség. Ha egy gyermek megtapasztalja, hogy az erőfeszítésnek értéke van, és nem minden öröm egyetlen kattintásra érkezik, az hosszú távon jelentős védelmet jelenthet a különböző függőségekkel szemben. A szakértők azt is kiemelik, hogy az egészséges érzelmi fejlődéshez szükség van a kellemetlen érzések megélésére is. A kudarc, a csalódás vagy a várakozás nem hibák a rendszerben, hanem a fejlődés fontos állomásai. Az a gyerek, aki megtanul megbirkózni ezekkel az érzésekkel, kevésbé lesz kiszolgáltatott azoknak a megoldásoknak, amelyek gyors menekülést vagy azonnali megkönnyebbülést ígérnek.
Sokszor hajlamosak vagyunk a prevenciót azonossá tenni a szabályokkal és tiltásokkal, pedig a kutatások szerint legalább ilyen fontos a pozitív megerősítés szerepe is. A közös családi programok, a sport, a baráti kapcsolatok, a közösségi élmények vagy akár a rendszeres közös vacsora mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a gyermek biztonságban érezze magát, és egészséges forrásokból merítsen örömöt. Aki képes kapcsolódni másokhoz, érdeklődik a körülötte lévő világ iránt, és talál olyan tevékenységeket, amelyekben sikerélménye van, sokkal kisebb eséllyel keres majd pótlékokat a virtuális térben vagy más kockázatos viselkedésekben. Éppen ezért a digitális eszközök használatában sem a teljes tiltás tűnik a leghatékonyabb útnak. Sokkal inkább a tudatos jelenlét. Mikor kap a gyerek saját eszközt? Milyen játékokat használ? Mennyire ismeri a szülő az online szokásait? A szakemberek szerint nem az ellenőrzés, hanem a bevonódás a kulcs. A szülő akkor tud segíteni, ha érti azt a közeget, amelyben a gyermeke mozog, és ha a digitális világ a családban beszélgetések témája, nem pedig egy mindenki által magányosan használt külön univerzum.
Miközben a digitális térben egyre többen próbálják befolyásolni a fiatalokat, egy szereplő hatása még mindig mindegyiküknél erősebb: a szülőé, hiszen a gyerek az első influenszerrel nem a képernyőn, hanem otthon találkozik.