Amikor a fények mesélni kezdenek

Van valami varázslatos abban a pillanatban, amikor az első fényfüzér felkerül a könyvespolcra. Nem azért, mert tökéletesen áll, őszintén szólva nálunk mindig van egy makacs izzó, ami úgy dönt, hogy inkább pihen, hanem mert onnantól kezdve minden apró mozdulat az ünnep része lesz. Idén elhatároztam, hogy nem rohanok. Nem lesz „még egy e-mail”, „még egy gyors bevásárlás”, hanem hagyom, hogy a december tényleg december legyen.

A készülődés nálunk nem egy elegáns, magazinba illő jelenet, hanem inkább egy kedves káosz. A konyhában egyszerre szól a karácsonyi zene és a robotgép, miközben valaki mindig megkérdezi: „Biztos, hogy ennyi dió kell a bejglibe?” A válasz persze sosem egyértelmű, mert nálunk a bejgli nem recept, hanem verseny. Kié lesz a legszebb? Kié reped meg először? És közben ott a titkos remény: hátha idén tényleg fehér karácsony lesz. Ez nálunk a „nagy szerencsejáték”, nem pénzben, hanem hópelyhekben mérjük a nyereményt.

A nappaliban közben előkerülnek a társasjátékok. Van valami nosztalgikus abban, amikor a „Kinevet a végén” bábui újra sorakoznak a pályán. A gyerekek helyett most mi, felnőttek nevetünk a legtöbbet, mert kiderül: a hatos dobása még mindig ugyanolyan izgalmas, mint régen. És igen, van benne egy kis „szerencse”, de pont ez a szép benne: nem a tét számít, hanem az együtt töltött idő. Az apró pillanatok, amikor valaki csal, de olyan ügyetlenül, hogy mindenki észreveszi, és inkább nevetünk rajta.

Este pedig jön a kedvenc részem: a séták a fényárban úszó utcákon. Van abban valami megnyugtató, ahogy a hideg csípős levegőben összébb húzódunk, és közben arról beszélgetünk, ki mire emlékszik az elmúlt évből. Nem a nagy dolgok kerülnek szóba, hanem az apróságok: egy vicces félreértés, egy spontán kirándulás, egy jó beszélgetés. Ezek azok a pillanatok, amik tényleg számítanak. Nem a rohanás, nem a „még egy feladat”, hanem az, hogy van időnk egymásra.

Idén azt kívánom, hogy mindenki találja meg ezt a nyugalmat. Nem kell tökéletes fa, nem kell hibátlan bejgli. Elég egy őszinte nevetés, egy kedves üzenet, egy közös játék. Mert a szerencse nem mindig ott van, ahol keressük. Néha egy hatos dobásban, néha egy hópehelyben, néha pedig abban, hogy van kivel megosztani az ünnep fényét.

Boldog, meghitt ünnepeket kívánok mindenkinek, és egy kis szerencsét is, csak úgy, játékosan.